TEIS Média

00:09′ Okosít vagy butít az iskola? – 2

Jegyzet
Jegyzet
00:09' Okosít vagy butít az iskola? – 2
/

Az előző részben a köznevelés egyik legfontosabb funkciójának hiányosságairól esett szó, arról, hogy mennyire nem képes a magyar iskola az esélyegyenlőség biztosítására. Van egy ezzel azonos fontosságú funkció is, a munkaerőpiacra való felkészítés. Ennek tükrében elemezzük egy esetleges oktatási reform szükséges menetét.

A tartalomból:

  • Nem a tartalom a lényeg, hanem a megtanult képességek
  • A tanárok szükséges képességei
  • A tanulás módszertana
  • Mikor van egy pedagógus megbecsülve?
  • Szemléletváltás szükséges
  • A demokrácia alapja

OKOSÍT VAGY BUTÍT AZ ISKOLA? -2



Nem a tartalom a lényeg, hanem a képesség

Mint már arról szó volt, az oktatás tartalma nem elsődleges szempont. Tanárként hetente többször teszik fel nekem a tanítványok a kérdést az általános iskolai tananyaggal kapcsolatban: „De tanárnő, mikor fogom én ezt az életben használni?” Ilyenkor arra hivatkozom, hogy nem feltétlenül magát az ismeretet fogja alkalmazni, hanem azt a kompetenciát, amit az ismeret elsajátítása közben szerez.

És itt jutottunk el a célhoz: a kompetencia. Az utóbbi harminc évben azért nem kezdődhetett el egy átfogó, valódi oktatási reform, mert annak megtervezése, kivitelezése 15-20 év, és olyan általános társadalmi konszenzus kellene hozzá, ami nálunk manapság elképzelhetetlen. Nemcsak a pártállás tekintetében, de a társadalom minden rétegének, komponensének bevonásával kellene egyezségre jutni arról, milyen kompetenciákat várunk el egy tizennyolc évestől, aki elhagyja az iskolát.

Ez a kérdés azért fontos, és egyszerre nagyon nehezen megválaszolható, mert a mai óvodások 70 százaléka olyan foglalkozást fog választani magának, ami ma még nem létezik, fogalmunk nincs róla, mi lesz. Tehát mindenképpen fontos lenne felkészíteni a diákokat az élethosszig tartó önálló tanulásra.

Meg kell kérdezni az oktatási szakértőkön, tanárokon kívül a szülőket, a diákokat, de legelső sorban a munkaadókat, és a munkavállalók képviselőit. Ők tudják ugyanis legjobban, hogy mire kell egy munkavállalónak képesnek lennie, ha eredményes akar lenni a piacon. Ez a társadalmi vita eltart egy-másfél évig. Mire még a szomszéd néni és a nagypapa is elmondja a véleményét, addig sok idő eltelik. Ez alapján kell a szakértőknek kialakítani a végleges verziót.

A tanárok szükséges képességei

Most már tudjuk, hogy mik azok a képességek, amiket elvárunk. Hangsúlyozom, nem tudásanyag, tények, hanem képességek, kompetenciák. A következő lépésben meg kell vitatnunk, a tanárnak milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie, hogy erre felkészítse a tanulókat. Ez is egy-másfél év, mert megint a szomszédoktól a hentesig mindenkit meg kell hallgatni. Bár itt már nagyobb súlyt kell kapnia a szakértők véleményének.

Már szinte rendben is vagyunk. Most már csak a pedagógusképzést kell szakszerűen megtervezni, hogy onnan olyanok kerüljenek ki, akik alkalmasak a feladatra. Ez is éveket vesz igénybe. Majd az akkreditáció, a mintatantervek elkészülte után 4-5 évvel később végeznek az elsők, akik már maguk tudnak dönteni arról, hogy a készségeket milyen tartalmon keresztül tudják kialakítani.

A tanulás módszertana

A héten épp azt kérdezték tőlem gyerekek, hogy tanultam-e tanulásmódszertant tanítani. Azt kellett mondanom nekik, hogy ugyan van szakképesítésem négy szakon, de ilyet soha nem tanultam. Pedig nem lenne szabad embert kiengedni a pedagógusképzésből e nélkül.

Ezért sokad rendű a tananyag kérdése. Sokkal fontosabb a differenciálás mind egy tanórán, osztályon belül, mind földrajzi elhelyezkedés szerint. Mert nem az biztosítja az esélyegyenlőséget, ha mindenhol, mindenkinek ugyanabból a tankönyvből tanítjuk ugyanazt, hanem mindenkit azon keresztül kell fejleszteni, amit ismer, ami az ő környezetében megtalálható, megismerhető, ami őt érdekli.

Ennek a nagyon hosszú folyamatnak két pozitív hozadéka lesz. Az egyik a diákok javuló teljesítménye a hazai és nemzetközi méréseken. Tudni fognak problémát megoldani, mert a tanítójuk megadta nekik a szükséges ismereteket, és módszereket az önálló tanuláshoz és gondolkodáshoz. Igen, kell a lexikális tudás is, mert anélkül nincs miről gondolkodni. De tudni kell, mi legyen az, és mennyi az elég.

Mikor van egy pedagógus megbecsülve?

A másik a pedagógusok társadalmi megbecsülése. Ez nem attól lesz, hogy megemeljük a tanárok fizetését, és akkor majd mindenki jól tisztelni fogja őket. A szülő, akkor fogja szeretni a tanárt, ha a gyerek szereti. Ha a csemete minden nap úgy megy haza az iskolából, hogy ott jól érezte magát, érdekes dolgokat csináltak, tanultak, és a „tantónéni” tök jó fej. Akkor majd ők fogják követelni a rendes béreket a tanároknak, és nem irigykedve nézik, hogy már megint többet kapnak, mint amennyit érdemelnek.

Ha ezt elértük, itt lesz már a Kánaán. Megszűnik a kontraszelekció, mert egy megbecsült szakmát a legjobbak fognak választani. Nem a pedagógusképzésben lesznek a legalacsonyabbak a felvételi ponthatárok. Jó tanuló, művelt, kulturált fiatalok fognak jelentkezni tanítónak, tanárnak, pedagógiai munkát segítőnek. A pályára kerülve kisebb az esélye a gyors kiégésnek.

Szemléletváltás szükséges

Azt a most hatalmon lévők is tudják, hogy minden paradigmaváltás az iskolában kezdődik. Azért is erőltetik annyira a saját ideológiájukat. Azonban ma a szülők nehezen vagy egyáltalán nem fogadják el, amit a gyerek az iskolából hoz haza, ha azt nem ismerik, vagy az eddigi nézeteikkel ellentétes, mert „ne törődj vele, fiam, a tanár hülye”, még akkor is, ha az előrevívő lenne.

De ezt a jelenséget egy reform után pozitív irányba is lehet fordítani. Olyan társadalmakban, ahol a tanárnak van respektje, a szülő hajlandó változtatni pl. a hulladékgyűjtési szokásain, ha a gyerek azzal megy haza, hogy az iskolában megtanulta, mit melyik vödörbe kell dobni.

Egy ilyen reform után lehetséges lenne, hogy az iskola és a család eredményesen működjön együtt a gyerek fejlődése érdekében. A szülő figyeljen oda a tanárok véleményére, a pedagógus ismerje a tanulók hátterét, ez alapján javasoljon fejlesztést, tehetséggondozást.

A demokrácia alapja

Bármelyik funkcióját is emeljük ki a köznevelésnek, a lényeg, hogy a középpontban a gyereknek kell lennie. A jó iskolában tehát mindegy, honnan jöttél, hol laksz, egyenlő esélyed van arra, hogy az legyél, aki lenni szeretnél, megismerd a világot, benne a hazád kultúráját. De legfontosabb elemként minden képességgel rendelkezel ahhoz, hogy a saját érdekeidet, álláspontodat eredményesen képviselni tudó, jól együttműködő, folyamatosan fejlődőképes munkaerő légy az állandóan változó piacon.

A demokráciának pedig ez az alapja. Akkor majd senki nem lesz a populista, szavazatvásárló krumplihősök áldozata. A szélsőségesség nem rendészeti, hanem nevelési kérdés. Jó oktatás mellett mindenki tudja, ki a neki leginkább megfelelő politikai erő, és van mersze szabadon választani.

Fehér Rózsa

Kemelt kép: Saját fotó a Wesselényi utcai Iskoláról