TEIS Média

A kórházba került COVID-19 betegek közel felének tartós egészség-problémája keletkezik

A kórházba került COVID-19 betegek közel felének tartós egészség-problémája keletkezik

Sokak számára a COVID-19 akut fázisából való kilábalás csak a történet kezdete. A COVID-19 befolyásolhatja az ember szívének, agyának, tüdejének, veséinek és bőrének hosszú távú egészségét.

Egy új tanulmány megállapította, hogy a COVID-19 miatt kórházba szállított és kezelt betegek 45% -ánál egészségügyi problémák merültek fel miután hazaengedték őket.

A tanulmány vezető szerzője, Dr. Alecia K. Daunter, a Michigani Egyetem klinikai adjunktusa és azt mondja: “Az orvosok és az egészségügyi rendszerben dolgozók megfelelően dolgoztak a betegek gyógyulása érdekében.” Ugyanakkor megjegyzi:

„[A betegek] túlélték, de ezek az emberek rosszabb fizikai állapotban hagyták el a kórházat, mint mikor bekerültek. Ha utókezelésre van szükségük, vagy most bottal járnak, akkor nyilván  történt valami, ami befolyásolta a teljes felépülésüket.

A kutató elmagyarázza, miért történt ez olyan gyakran a járvány korai válságszakaszában:

„[Az orvosoknak és a kórházaknak] a betegek biztonságára kellet törekedniük, de szükség volt az ágyak kihasználásának maximalizálására és egyidejűleg azszemélyzet terhelésének a minimalizálására. Úgy gondolom, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy sok embert nem kezelt rehabilitációs szakorvos.”

Nem teljes a felépülés

A tanulmány szerzői 288 ember orvosi diagramjait elemezték, akiket a COVID-19-rel kórházba szállítottak a Michigan Medicine-ben 2020 márciusa és áprilisa között, a világjárvány első hulláma alatt.

A COVID-19 betegek 45% -a a kórházi ápolás után rosszabb állapotban volt, mint korábban.  40,6% -át nem kezelte rehabilitációs szakember, orvos, gyógytornász, foglalkozási terapeuta. Ez arra utal, hogy a COVID utáni problémákkal keveset foglalkozott a nyilvánosság – mondta Dr. Daunter.

Ennek ellenére az orvosok e betegek 80% -át utólagos terápiára utalták. Tartós orvosi felszerelésekre, például kerekes székekre, a betegek 67,6% -ának volt szüksége, és 26,7% -nak folyamatos nyelési nehézségei vagy diszfágiája volt.

A megoldatlan egészségügyi problémák olyan súlyosak voltak, hogy a betegek csaknem 20% -a már nem tudott önállóan élni a kórházból történő elbocsátásuk után.

„Lehetséges, hogy ezeknek a betegeknek utókezelő létesítménybe  vagy családtagjukhoz kellene költözniük. Ennek nagy terhet ró a betegekre és családjaikra – érzelmileg és fizikailag is. … A problémákat enyhíteni lehet, ha az akut kórházi kezelést végző szakemberek szorosan együttműködnek a rehabilitációs orvosokkal.”

A MedicalNewsToday cikke nyomán