TEIS Média

Hogyan szavazzunk az ellenzéki előválasztáson?

Hogyan szavazzunk az ellenzéki előválasztáson?

Hogyan szavazzunk?

Régóta felvetődtek már különböző változatok arról, hogyan is kellene szavazni az előválasztáson. Amikor a pártok megállapodtak arról, hogy személyesen és online is lehet majd szavazni, mintegy melléktermékként abban is megállapodtak, hogy a klasszikusnak mondható 1 ember 1 szavazat megoldást választják, ezért is tartanak majd két fordulót a miniszterelnök jelölt kiválasztására.

Ezzel párhuzamosan arról folyik a vita, hogy vajon meghekkeli-e a Fidesz az előválasztást, mondván, hogy a mozgósítható Kubatov-gárda képes a számokra kedvezőbb jelölt javára eldönteni, hogy ki legyen az ellenzék miniszterelnök-jelöltje 2022-ben.

Sokan – köztük e sorok írója is – nem tart a hekkeléstől. Egyrészt korábban azt mondtuk, bárki is legyen az előválasztás győztese, egységes fog felállni mögötte az ellenzék. Ha ez igaz, akkor jóformán nem is számítana a személye. A valóságban azért tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz a szavazótáborra, más- és más az elfogadottsága, elutasítottsága az egyes jelölteknek, így nagyon valószínű, hogy még inkább így van ez a megnyerni kívánt bizonytalanok körében.

Nehezen elképzelhető, hogy több tízezres, netán százezres troll-sereget úgy lehetne mozgósítani, hogy annak ne legyen nyoma, ne buknának le – márpedig ez igencsak visszaütne a kezdeményezőre. Azt is nehéz elképzelni, hogy tömegek adnák nevüket, arcukat ahhoz, hogy az előválasztási regisztrációnál olyan nyilatkozatot írjanak alá, mely szerint a cél az Orbán-rendszer leváltása. A lebukás politikai kára mellett egy hamis tanúságtételnek még büntetőjogi következményei is lehetnek.

Mérő László korábban a nyilvánosság fegyverét tartotta alkalmasnak a trollok ellen: „Javaslatom: legyen nyilvános, hogy kik szavaztak az előválasztáson, és a szavazók listáját hozzák nyilvánosságra nagyon látványosan! Továbbra is titkos, hogy ki kire szavaz, de a résztvevők kiléte nem. Az a lista teljesen nyilvános, és járásonként, kerületenként, vagy akár utcánként elérhető.” A kritikák hatására megváltozott a véleménye, s a londoni főpolgármestri választás példájára is hivatkozva ő is az un „többX-es” (vagy un. „jóváhagyó”szavazás mellett érvel.

A módszer lényege, hogy „minden szavazó annyi jelölt neve mellé tehet oda egy X-et, amennyit csak érdemesnek talál a támogatásra. A végén csak meg kell számolni, hogy kinek a neve mellé került több X, és ő a győztes. A módszer jól láthatóan a legtöbb szavazó által támogatott jelöltet emeli pajzsra, és több szavazatot (tehát erősebb felhatalmazást) ad neki, mint amit egy egyszerű többségi rendszerben kapna. Senki nem kap negatív szavazatot, amire az ellentábor mutogathatna. Egyetlen szavazónak sem kell több jelöltet beikszelnie, mint amennyit tényleg kedvel. Az érvénytelen szavazatok száma ezért elhanyagolható, ahogy ezt a kistelepülések önkormányzati választásain is láthatjuk.” Így kiküszöbölhető az az ellentmondás is, hogy miközben ellenzéki oldalról hevesen bírálták a választási rendszer átalakítását, amikor 1 fordulósra tértek át, mert így a „győztes mindent visz” helyzet alakulhat ki, akárcsak minimális, de az 50%-tól messze lévő többséggel – most mégis ugyanezt alkalmaznák az egyéni körzetekben. Az is lényeges, hogy ilyenkor az egyes jelölteknek „udvarolniuk” kell a vetélytársa szimpatizánsainak is, hogy őt válasszák másodlagos kedvencüknek, ez pedig azt biztosítja, hogy nem fognak élesen egymásnak rontani, hiszen azzal eltávolítanák a többieket maguktól.

Tudjuk, minden projektben van olyan állapot, amikor már nem lehet módosítani. Pl. ha belekezdtünk egy híd építésébe északon, hiába mondják a forgalom-technikusok, hogy délen hasznosabb lenne, a félig kész hidat nem hagyhatjuk ott. De a szavazási rendszerrel nem ez a helyzet. Még van rá idő, a feltételek adottak – s ismét érdemes hangsúlyozni: ha netán Budapesten idegenkednének is az újtól, ez a módszer régóta ismert a 10e főnél kisebb településeken. S azért ott is élnek jónéhányan.