TEIS Média

Miért kell a rendszerváltás? – Erőforrás-gazdálkodás – 2/16

Miért kell a rendszerváltás? – Erőforrás-gazdálkodás – 2/16

Előzmények

Sokat beszélünk rendszerváltásról, de senki sem írta le pontosan, hogy mi a rendszerváltás, és miért van rá szükség. Sorozatunk első részében a rendszerek működéséhez szükséges védőburok meglétét és viselkedését elemeztük. Ebben a második részben az erőforrás-gazdálkodást, mint az evolúciós rendszer működésének egyik feltételét vizsgáljuk meg Magyarországon.

Nézzük meg, hogy egy jól működő rendszer erőforrás-gazdálkodása milyen struktúrát igényel, és vizsgáljuk meg, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer megfelel-e a fenti követelményeknek. Lehetőleg felejtsük el az érzéseinket, a szubjektív benyomásainkat, és próbáljuk rendszer-szemlélettel és strukturálisan elemezni a 2020-as magyar helyzetet.

Erőforrások kezelése

Az erőforrások azok a dolgok, amiket egy szervezet a létezése közben felhasznál. Ezek nem csak tárgyak, hanem sok egyéb típusú dolog is. Egy iskolás gyerek számára például erőforrás a tananyag, az iskola, a tanítónéni, a szülő, az energia, mellyel az iskolában világítanak és fűtenek – és erőforrás maga az uzsonna is, amit a szünetben elfogyaszt két óra között.

Erőforrások nélkül az élet megáll. A létezéshez erőforrások folyamatos felhasználására van szükség. Az erőforrások mennyisége általában korlátozott, tehát idővel elfogy. Ezeket az erőforrásokat folyamatosan létre kell hozni, újra kell termelni.

Az erőforrások alap-típusai:

  • Ember
  • Más élőlények
  • Anyagi jellegű
  • Energia jellegű
  • Folyamat jellegű
  • Struktúra, azaz szerkezet, belső felépítés
  • Információ
  • Jog
  • A fentiek kombinációjából álló komponensek

Az élet feltételeinek biztosítása

Egy rendszer életképes, ha biztosítani tudja (egyedül, vagy mások bevonásával) a létezéséhez szükséges erőforrásokat mind mennyiségben, mind minőségben, mind struktúrában. Más szavakkal: mindenhol a rendszerben van elegendő és jó minőségű erőforrás.

Az erőforrás-hiányos helyzeteket a különböző rendszerek különböző módon élik meg. Fejlett rendszerek könnyebben, kevésbé fejlettebbek nehezebben viselik el, ha az erőforrások mennyisége/minősége nem megfelelő. Kell egy bizonyos szintű tűrőképesség, tolerancia az erőforrás-hiányos helyzetek átvészelésére. Kedvenc mondásom (sajnos nem én találtam ki): „Intelligencia egyenlő tolerancia”. Mondhatjuk tehát azt is, hogy minél intelligensebb a rendszer, annál könnyebben viseli el az ilyen nehéz helyzeteket.

Ha egy rendszer képtelen a tagjai számára a szükséges erőforrásokat biztosítani, akkor a rendszer rossz, életképtelen, és ha életben akarjuk tartani a szervezetet, akkor a rendszert meg kell változtatni.

Emberi erőforrások

Magyarországon jelenleg az emberi erőforrások kezelése nem megfelelő.

Ennek egyik bizonyítéka a folyamatos és egyre növekvő munkaerő hiány. Egészségügyi dolgozók, tanárok, informatikusok, sofőrök hiányoznak a rendszerből, de lehetne tovább is sorolni. Egyszerűen: hiányzik a megfelelő mennyiségű munkaerő. Nem csak a minőségi, azaz magasan kvalifikált munkaerőről van szó: ma már takarító vállalkozások állnak le, mert nem találnak megfelelő számú dolgozót.

A minőségi munkaerő hiánya szintén szembetűnő Magyarországon. A jelenlegi rendszer nem képes a jó és szakképzett munkaerőt megtartani, óriási a kivándorlás mértéke. A méltányos jövedelem, a fejlődési és előmeneteli lehetőségek nem a jó, kimagasló munkát végző munkaerő, hanem a kormány-közeli és szervilis emberek és vállalkozások számára állnak rendelkezésre, ezért széleskörű kontraszelekció tapasztalható az élet minden területén. A rendszerben a hozzá lojális és (sokszor politikai) szereplők töltenek be kritikus szakmai pozíciókat (kórház igazgatók, egyetemi és tudományos csúcsvezetők).

Egy intelligens rendszer képes az erőforrásait pótolni, újratermelni, avagy szükség esetén helyettesíteni. A magyar rendszer jelenleg erre képtelen. Az oktatás színvonala elmarad a kor igénye mögött. Kétkezi munkások, szakmunkások termelése folyik, nem a tudás alapú társadalmat jelentő felsőfokú végzettségű polgároké.  Mivel a képzésben a lexikális anyag, és nem a tanuló képességének a fejlesztése a cél, ezért a dolgozók helyettesítése, átképzése és mobilitása nem oldható meg a társadalom igénye által megkövetelt szinten.

Ma már külföldön sok helyen a szántás, vetés, aratás is számítógépek által irányított, helyi robotokkal vezérelt mezőgazdasági gépekkel, távirányítással történik.

A magyar trend egyszerűen tragikus. Az emberek nem kapják meg a saját fejlesztésükhöz szükséges erőforrásokat. A műveltség, az értelem, a képzettség ma már szinte pejoratív értelmű fogalmak. A televízióban is a műveletlen celebek a minta az ifjúság előtt. A tankönyvek színvonala, tartalma, tematikája, célja, stílusa nem üti meg a minimálisan szükséges színvonalat.

A jelenlegi kormányzat által „feleslegesnek” tartott és úgy is kezelt csoport (romák, nyugdíjasok, falusi munkanélküliek, civil szervezetek, mások), azaz a társadalom harmada kényszerül semmittevésre vagy értelmetlen látszat-tevékenység végzésre.

A magyar egészségügy állapota katasztrofális, a megbetegedési és halálozási statisztikák európai viszonylatban a legrosszabbak közé tartoznak.

Ez a fajta emberi erőforrás kezelés fenntarthatatlan társadalmat eredményez,  a rendszer összeomlásához és pusztulásához vezet.

Más élőlények, mint erőforrások

A jelenlegi magyar rendszer folyamatos környezet-károsító tevékenységet folytat. A kormányzat a természet-védelmi szervezetek és eszközök lebontásával lehetőséget teremtett a szabad rablásra. A kormány a szűk fideszes oligarcha réteg gazdasági érdekekeit, és nem a környezet-védelmet szolgálja.  Az ökológiai egyensúlyt és a környezetvédelmi szempontokat semmibe vevő politikájával és gyakorlatával a kormányzat megszünteti azokat az élő erőforrásokat, melyek a környezeti egyensúly fenntartásához és megújításához szükségesek.

Materiális erőforrások

Magyarországra az anyagok/termékek pazarló felhasználása a jellemző. Az eltorzított állami tenderek következtében a piaci versenyt, azaz a jó minőség kényszerét kikerülő, rossz minőségű termékek  és szolgáltatások kerülnek forgalomba.

Magyarországon a nyersanyagok felhasználása környezetszennyező módon történik, ezzel kapcsolatban több uniós felszólítás is elhangzott – nagyjából eredmény nélkül.

Energia és pénz

Egy szervezetnek a folyamatos létfenntartáshoz szüksége van az erőforrások folytonos megújítására.

Magyarország folyamatosan versenyhátrányba kerül és lemarad még a szomszédos, régebben nálunk fejletlenebb országokkal történő összehasonlításokban is.  Ennek egyik oka az, hogy a termékek és technológiák fejlesztésére felhasználható hazai és uniós források nem-termelő, és sokszor felesleges beruházásokhoz kerülnek.

A korrupció és a multinacionális cégek irányában megengedő adó- és befektetéspolitika eredményeként a pénz kikerül a termelésből, a fejlesztésből – és kikerül az országból is.

Folyamatok és eljárások

Magyarország a felső- és középfokú végzettségűek arányát tekintve a v4 térség sereghajtója, és ebből következően a hazánkban meghonosodott üzleti folyamatok és technika eljárások is elmaradnak a ma szükséges színvonaltól.

A jelenlegi magyar oktatási és képzési struktúra a kormányzó párt hatalmának megőrzésére, a szervilizmus növelésére és elmaradott sémák követésére készteti az oktatásban résztvevőket. A nyugaton dolgozó magyar szakemberek folyamatosan arról számolnak be, hogy óriási – és egyre növekvő – a kulturális különbség a hazai és fejlett külföldi munkakörnyezet és technológiák között.

A jelenlegi politikai és hatalmi helyzettől függetlenül Magyarország technológiai lemaradása már több évtizedes (ha nem évszázados) probléma. Az 1989-es rendszerváltást követően ugyanis a fejlett technológiával készült termékek előtt megnyílt a magyar piac – de maguk a technológiák nem érkeztek el Magyarországra. A gyenge fogadó-készség mellet ennek oka az is, hogy a fejlett nyugati cégeknek nem volt érdekük, hogy tudásuk és technológiájuk exportja révén konkurenciát teremtsenek a saját gyártású termékeiknek. Ez nem csak a műszaki gyártástechnológiát, hanem a hozzá kapcsolódó piackutatási, sales és marketing és ügyfélkezelési technológiákat, eljárásokat és gondolkodásmódot is jelentette. Ezen utóbbi fejlődés, tehát a módszerek és a gondolkodásmód fejlődésének elmaradása nagyobb kárt okoz Magyarországnak, mint a konkrét műszaki technológiák esetleges hiánya, mert az említett folyamatok az emberi erőforrásokat fejlesztik.

A probléma nagy és rendszer szintű, a megoldása tehát szintén rendszerváltást követel.

Az erőforrás-struktúra

Matematikailag is belátható, hogy az optimális erőforrás-eloszlás úgynevezett „fa-struktúra” jellegű. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például egy háztartási eszközöket karbantartó vállalat a szerviz-alkatrészeket és a szakembereit nem centrálisan helyezi el (azaz pl. nem csak Budapesten), de nem is létesít minden kis faluban alkatrész-raktárt és szerviz-bázist, hanem csak a lakott területek közepén, például megyeközpontokban teszi mindezt. Ekkor a közlekedési, szállítási, készletezési és kommunikációs költségek optimálisnak tekinthetők.

Általában elmondható, hogy a lokális feladatok lokális megoldása igényli a legkisebb erőforrás-felhasználást.

Magyarországon az erőforrások eloszlása mind területileg, mind társadalmilag egyenetlen, szub-optimális és gyökeresen ellentmond a fejlődés követelményeinek. Minden komponens eloszlására a túl erős koncentráltság, központosítás a jellemző.

A tendencia nem bíztató, mert a 2010 -ben elkezdődött központosítási folyamat 2018 után felgyorsult. A fokozott tőke, információ és hatalmi koncentráció miatt a feladatok és problémák megoldásának helye egyre távolabb került azok keletkezési helyétől. Az ismerethiány és a nagy időbeli/térbeli távolságok miatt a hibás, irreális döntések száma megnövekedett, a folyamatok lassabban és rosszabb minőségben zajlanak le. Az erőforrás gazdálkodás költségei és veszteségei szintén megnövekedtek.

A pártállami hatalom centralizálását és az ellenzék kiszorítását szolgáló rendelkezések hozzá nem értő, szakmailag alkalmatlan, de politikailag lojális vezetők kinevezésével jártak együtt, így sok területen a szakértelem hiánya miatt az egyszerű, mindennapi folyamatok is lelassultak, avagy teljesen leálltak, megbénultak. Jó példa erre a humán minisztériumok megszüntetése és egyetlen vízfejjé egyesítése, az oktatás irányításának centralizálása stb.

Rendszer szintű, strukturális gondok vannak tehát az erőforrás-menedzsment területén is. Rendszerváltásra van szükség.

Az információ erőforrások kezelése

Egy szervezet, egy rendszer hibátlan működéséhez az egyik első számú feltétel a hiteles és aktuális információ szabad áramlása és az információhoz történő szabad hozzáférés.

Hibás vagy érvénytelen információk alapján hibás döntések  születnek egy rendszerben, így annak folyamatai is rosszul működnek. A rendszer tönkre megy, leáll, és megfelelő erőforrás-kezelés hiányában a szervezet elpusztul.

Jelenleg a pártállam a hatalma megtartása érdekében elhallgat és elferdít meglévő adatokat, és sokszor állít elő nem valós információt.

Számtalan bizonyíték van arra is, hogy jogtalan eszközökkel, védett személyes információkat szerez meg a kormányzat, és ezekkel visszaélve erősíti hatalmi pozícióját.

A kormányzat a hagyományos média teljes kisajátításával korlátlan információ-hatalomra tett szert, melyen csak az internet szabadsága képes némi rést ütni. Nem csoda, hogy naponta hallani a kormányzat internet-korlátozási terveiről és elképzeléseiről.

A szubjektív szempontoktól teljesen függetlenül látható, hogy a nem megfelelő információ-kezelés a rendszer hibás működéshez és tönkremeneteléhez vezet. A hiba rendszer-szintű hiba.

A Jog mint erőforrás

Amennyiben egy rendszerben a tagoknak nincs meg a joguk és lehetőségük a saját létükhöz szükséges erőforrások megszerzésére és felhasználására, úgy a rendszerben funkcionális problémák, azaz hiányok és feszültségek jönnek létre, melyek előbb-utóbb a rendszer megbénulásához és szétszakadásához vezetnek.

A „jog” szó hallatán szabad jogászokra, ügyvédekre, taláros emberekre gondolni – de gondoljunk inkább a számítógépes jelszavakra és PIN-kódokra. Ezek azok az objektumok, melyek a jogainkat és jogosultságainkat a 21. században megtestesítik.

Ha hirtelen az összes kódunkat elfelejtenénk, akkor nem tudnánk telefonálni, vásárolni, pénzhez jutni, híreket olvasni – és még számtalan fontos dolgot elintézni, magán és állami szolgáltatásokat igénybe venni.

A jog egy nagyon erős és hatékony erőforrás, hiszen a jog segítségével tudunk más erőforrásokhoz hozzáférni, illetve másokat erőforrásoktól elzárni.

A miniszterelnök, a törvényhozás, a bírósgok, az államelnök – ezek elvileg egymástól független hatalmi ágak, melyek a jogbiztonságot és az erőforrások egyensúlyát és megfelelő elosztását biztosítják, de Magyarországon ez jelenleg nem működik megfelelően.

A hatalmi ágak összefonódása lehetővé teszi, hogy egy szűk csoport, a törvényeket átírva és az Alkotmányt megszüntetve, a saját hatalmának megerősítésére és mások kirekesztésére használja fel az állami jogrendszert és annak alkalmazását. Ne feledjük, ma Magyarországon az összes hatalom egy hajdani kollégiumi szoba néhány lakójának a kezében van.

Mint azt majd a 10. fejezetben látni fogjuk, egy társadalomban a demokrácia megléte szükséges a túléléshez, az evolúciós kiszelektálódás elkerüléséhez. A jelenlegi magyar jogrendszer viszont pont az egyenlőtlenség, az antidemokratikus társadalmi és gazdasági rendszer létrehozását szolgálja.

Összefoglalás

A fenti tényeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy rendszer szemléletű megközelítést alkalmazva, az egyik fontos feladatkör, az erőforrás-kezelés funkció egyik eleme sem működik megfelelően Magyarországon. A probléma rendszer szintű.

Rossz a rendszer: rendszerváltásra van szükség.